És azt ismered, hogy a szőke nő vezetni tanul? 1. rész: KRESZ-tanfolyam
Üdvözöllek a fedélzeten!
A mai és a következő jogsi blog bejegyzésünkben egy gyakorló női autóvezető autósiskolás kalandjait ismertetjük, Nishiki Jennifer írása nyomán.
Egy fontos dolgot azért szeretnénk leszögezni: a következő történet egy „hagyományos” autósiskolában történik, ahol általában –tisztelet a kivételnek- így állnak a női autóvezetőkhöz, és a női tanulókhoz is. A nőknek szóló autósiskolákban – ahol nőknek szóló KRESZ-könyvekből tanítanak – nem történhet ilyen. Ezekben az autósiskolákban, ráadásul a tananyagot is a női igényekhez alakították ki.
És most lássuk az autósiskolás történetet:
És azt ismered, hogy a szőke nő vezetni tanul?
Mert én igen, pedig boldogabb lettem volna egy olyan kresz-tanfolyamon, amit nem tűzdel tele szőkenős viccekkel az oktató.
Azóta hallgatom a női sofőrökkel kapcsolatos sztereotípiákat, amióta először fontolóra vettem, hogy megtanulok vezetni. És mondanom sem kell, nem nők bombáztak vele, hanem kizárólag férfiak. De a teljesség jegyében hozzá kell tennem, hogy vannak férfi ismerőseim, akik egyáltalán nem viccelődtek ezen, halványan sem merült fel, hogy abból a szempontból értékeljék ezt a tervemet, hogy nő vagyok.
A baráti viccelődéseket, csipkelődéseket lazán kezeltem, túlnyomórészt együtt nevettünk rajtuk, mert tudtam, hogy akik mondják, viccnek szánják, nem engem akarnak megbántani. De azért elgondolkodtatott a jelenség: ez jön reflexből, ha egy nő vezetni tanul? Rögtön szétbombázzák minden nő Facebook-falát és Messengerét női sofőrös mémekkel és videókkal, vagy csak velem történt ez így a véletlenek egybeesésével?
Kisvártatva rájöttem, hogy ez a hozzáállás teljesen természetes. Elkezdtem a kresz tanfolyamot.
Az oktatóm egy átlagos negyvenes férfi volt, aki minden tőle telhetőt megtett, hogy a száraz tananyagot felrázza. Például a kisméretű autókat aszfaltpattanásnak hívta. Ha-ha-ha. Béna viccei és sztorijai voltak, de azt nem mondhatnám, hogy unatkoztam. Főleg, miután feltűnt, hogy minden pozitív példájában férfi a sofőr, minden negatívban pedig nő. És a teremben ülő srácok és férfiak – sőt, még néhány lány is – minden olyan sztorin, amiben egy női sofőr bénázott, jót nevettek. Voltak specifikusan szőkenős viccek is, ezek általában még valamilyen szexuális tartalommal is bírtak. Az egyik után körülnéztem, és rájöttem, hogy habár engem csak kis jóindulattal lehet szőkének titulálni, nekem van a legvilágosabb hajam a teremben. Innentől kezdve minden szőkenős viccnél úgy éreztem, rajtam nevetnek. Ettől elég dühös lettem.
Ennek ellenére sikerült elsajátítani mindent, kezdődhetett a vezetés maga. A gyakorlati oktatómmal szerencsém van, mert laza, kedves, segítőkész, és nem azzal kezdte, hogy a nők bénán vezetnek. Sőt, engem különösen jó diáknak tart, minden órán elmondja, milyen rendben megy a tanulás. A vele töltött órákon egészen más regiszterei tárultak fel előttem a jogosítvány megszerzésének.
Rövidesen folytatjuk a történetet! Addig is, találkozunk az autósiskolákban, aztán, ha zsebedben a jogsi, az utakon is!
Jogosítványt minden nőnek!